Baleset

~Betty szemszöge~
Veronicával a buszállomásnál sétálunk, mivel Smither elutazik és elkísértük. Ma egész nap csak röhögtünk és vicceket mondtunk, mondjuk azt hozzá kell tennünk, hogy nem vagyunk teljesen józanok, pedig csak délután 5 van. Na, ott tartottam, hogy a buszállomáson sétálunk, már nem is igazán tudom merre, Veronica a hátamon van és össze vissza dülöngélünk. Volt egy rossz lépés, aminek köszönhetően kigáncsoltam magam és elestünk. Veronica csak röhögött, amin én is elkezdtem röhögni, míg belém nem nyilallt a fájdalom.
-Veronica...ez nagyon fájt.-mondtam. Ő felállt és próbált felsegíteni, ami nem igazán sikerült, a folyamatos fájdalomtól. Már könnyek kezdtek keletkezni a szememben, de még mindig röhögtünk az elkábúlt állapottól, mikor egy hölgy megszólalt.
-segíthettünk?-kérdezte. Egy idősebb nő és egy kislány állt előttünk.
-megköszönném.-mondtam. Veronica sokkal többet ivott mint én, ezért ő egy mondatot se tudott ki bökni. A hölgy lassan felsegített én meg próbáltam halk sziszegéssel lefolytani a feltörekvő ordítást.
-nem tudlak titeket kórházba vinni, de elviszlek titeket valahova, ahol tudom jó helyetek lessz.-mondta a nő és a kislány segítségével elkezdett minket vinni egy túl ismerős úton.

~Gladys (a nő hehe) szemszöge~
A két fiatal lányt úgy döntöttem, hogy elviszem a kígyókhoz, pontosabban sátor városba. Végülis egy kígyó vagyok és a kígyók mindig segítenek egymásnak. És ha ez nem válna be, akkor még mindig ott van mellettem JellyBean.
A déli oldalra érve elhaladtunk a Pop's melett, a helytől ami elválasztja a két oldalt. A Sunny Side trailerpark mellett, ahol a kígyók többsége él, majd lassan eljutottunk az uticélunkhoz is. A szőke lány kezdett egy kicsit józanodni, míg a fekete hajú szerintem ma már nem fog változni. A kis sátorral teli helyre élve, ami bázis az összes kígyónak, csak pár fiatalt láttunk, ahogy egymást cukkolják. Egy rózsaszín hajú lányt, egy magas fiút és egy alacsonyabbat. Rögtön megszólítottam őket.
-Segítettek?-szóltam.
-kérlek!-mondta Jelly is. A három ember felnézett és rögtön aggódás látszódott az arcukon, majd sietősen oda jöttek hozzánk.
A magas fiú átvette a fekete hajú lányt, a rózsaszín hajú pedig próbálta a szőkét, de az csak ordított a fájdalomtól.
-mi történt?-kérdezte a másik fiú.
-így találtuk őket a budzállomádon. A földön feküdt a szőke lány, a fekete meg röhögött fölötte, egyértelműen be van rúgva mind a kettő, bár a szőke kezd józanodni.
-Betty és Veronica a nevük. Nem szoktak inni, nem tudom mi történhetett velük.-mondta a rózsaszín hajú lány.
-én Toni vagyok, ő Fangs, a másik fiú meg Sweet Pea.-mutatkozott be a lány.
-Én Gladys vagyok, ő pedig JellyBean.-mondtam, Toni meg nagy szemekkel bámúlt.
-Jones? Ha Betty fel kell, ezt nagyon fogja szégyelni.-mondta Toni
-miért?-kérdeztem.
-Nem az én dolgom, hogy elmondjam. Inkább segítsünk neki.-mondta Betty felé mutatva. Elvittük őt a "trónhoz"
(Tudjátok amiben Jughead ült a 3. Évad elején az a kanapé) majd lassan leültettük.
-Fangs, hívd fel Archieéket.-mondta Toni, Fangs meg tette is amit kért.
-Archie? Mint Archie Andrews? Őt minek kellett idehívni?-kérdeztem.
-Veronica barátja.-mondta Toni.
-és miért azt mondtad, hogy Archieékat?-kérdezte JellyBean.
-mert kell nekünk Betty barátja is, ski valószínűleg Archieval van.-mondta Toni.

Míg meg nem jött a két fiú, addig Bettyvel szemben ültünk és bámultuk. Néha beszélt hozzánk pár szót és a kérdéseink többségére válaszolt, bár nem a legösszetettebb mondatokkal.
A semmiből egyszercsak megjelent Archie Andrews és a nagy meglepetésemre a fiam.
-anya? JellyBean?-kérdezte csodálkozva. Jelly odarohant a bátyjához és megölelte.
-mit kerestek itt?-kérdezte Jug, engem is megölelve. Mi csak a kanapé felé néztünk, ami eddig a figyelmén kívül volt és megpillantotta a fájdalmaiban félig éber lányt. Mikor felismerte ki az, rögtön odament hozzá.
-mi történt?-kérdezte.
-Gladys és JellyBean Veronicával együtt találta őt az út szélén. Mind a ketten be voltak rugva, Veronica állva röhögött, Betty meg a földön feküdt.-vázolta fel Toni a helyzetett.
Jughead visszanézett Bettyre és próbálta felemelni menyasszony pózba, de Betty csak szisszent.
-Hey, Betts. Én vagyok az Jug. Tudom, hogy fáj, de muszály felemeljelek, hogy hazavigyelek jó?-kérdezte Jughead. Látszik, hogy mennyire törődik a lány iránt. Betty válaszul csak megrázta a fejét.
-és ha hozzám megyünk?-Kérdezte. Betty erre bólogatott. Jug óvatosan felemelte, Betty a fejét pedig a mellkasához hajtotta.
-jó illatod van.-dörmögte Betty, amin Jug felnevetett.
-neked is kicsim.-mondta. Út közben megláttuk, ahogy Archie Veronicát visszi az autójához és beteszi, majd elhajtanak. Nagy szerencsénkre a lakókocsi park közel volt, így hamar odaértünk. A lakókocsiba beérve, Jug megállt egy pillanatra és ránk nézett.
-apa nincs itthon ezen a héten. Ti megkaphatjátok a szobát, én meg Betty msradunk a kanapén.-mondta.
-ne viccelj, valószínüleg el van törve a lába és ez a te lakásod.-mondtam.
-nyugi, megleszünk itt. Szeretjük a kanapét, nem először alszunk itt.-mondta egy mosollyal.
-oké, de szólj ha meggondoltad magad.-mondtam és JellyBeannel bementünk a szobába.

-reggel-
~Jughead szemszöge~
Mikor felkeltem az ablakon beszűrődő napfényre, egy kis testet érzetem magsmon, majd megláttam a gyönyörű barátnőmet rsjtam aludni. Kis idő kelett, mire mindenre emlékesztem, de mikor ez sikerült, rögtön lenéztem a lábára. Tegnap este is egy kicsit lila volt, de mostmár lils, kék,sárga és zöld is volt ott. Fájdalmasan elmosolyodtam, a seben amit szerzett és gondolkodtam, hogy hogy szerezhette pontosan.

Az elmélkedésemből Betty keltett fel, azzal, hogy a tekintetét a mellkasomból az arcomra helyezi. Halványan elmosolyodtam és kiszedtem a hajából pár tincset.
-jó reggelt gyönyörű.-mondtsm, mire elmosolyodott.
-jó reggelt. Hogy kerülök ide?-kérdezte.
-az egész úgy volt...-kezdtem bele a töténet mesélésébe, legalább is azt, amit anyám elmondott belőle. Mikor elmondtam mindent, gyorsan lenézett a földre. Mondhatnám azt is, hogy a lábán tátongó sebet nézi, de hogy őszinte legyek, szerintem inkább szégyenben hajtotta le a fejét.
-nem kell szégyelned magad. De eltudod mondani, hogy mi történt? Emlékszel valamire?-kérdeztem a hátát simogatva.
-Smithers-t vittük a buszállomásra, előtte meg Veronica új koktéljait ittuk ha jól emlékszem. Veronica éppen a hátsmon volt, én meg elestem valahogy és mind a ketten a földön végeztük...aztán minden sötét.-mondta.
-ez után megtalált titeket az anyám és elvitt titeket JellyBeannel a sátor városba, a többit meg már elmeséltem.-toldottam meg.
-ez olyan megalázó. El nem hiszem, hogy úgy találkoztam elősször az anyáddal, hogy részeg voltam.-mondta az arcát a tenyerébe temetve.
-nyugi, nem voltál olyan részeg mint Veronica. És szerintem kedvel téged az anyám.-mondtam.
-tényleg?-kérdezte.
-Persze! Téged mindenki kedvel.-mondtsm, mire ő kérdőn felhúzta az eggyik szemöldökét.
-Nah jó. Minden Jones kedvel téged.-mondtam és egy édes csókba húztam.

Aznap még elmentünk a kórházba, ahol kiderűlt, hogy megzúzódott a csont és nem nagyon csinálhat semmit se a következő egy hétben. JB-vel és anyával is elég jól kijött és kedvelték egymást.

The life is beautiful.

Zsozsós befejezés.

-1119 words, not include this.